HTML

Neighbours of Destiny

A Neighbours of Destiny csapata köszönt mindenkit. Egy olyan társaság vagyunk, ami a mai világban már ritkának mondható: hobbiként foglalkozunk olyan ágakkal, melyeket mások művészetnek neveznek, s mi itt szeretnénk bemutatkozni. Egy Facebook-os oldal közös blogja ez, a tagok: Freaky (Író/Költő, Humorista) Bartimaeus (Kritikus) Titosz (Rapszövegíró, Humorista) Spartacus (Filozófus) Ainter (Költő/Humorista) Amennyiben szimpatikusak leszünk, nyugodtan keresd meg facebookon csapatunk, lájkolj ránk, és ne félj hozzászólni bármely bejegyzésünkhöz. ;)

Friss topikok

  • Mesy :): Ez annyira szép... nagyon tetszik. :) (2011.03.02. 18:25) Köztünk jár...

Linkblog

Köztünk jár...

FreakyX 2010.12.29. 21:46

Ma újra láttam őt,
Kinek nevét kőbe véstem.
Kit szeretnem nincs idő,
Mert tudom, már elkéstem 

Árván terül el előttem az utca
Nincs benne élet, így hallgatag,
S csak állok és nézek jól tudva:
A szellemek örökké hallgatnak.

Szívembe markol a fájdalmas üresség
Lelkemet tépi, marcangolja,
Sikolyaim hiába, nagy itt a süketség
S lassan feladja, ki amúgy harcolna.

A bánat fátyla terül bús arcomra
Jelezve: „Fiam, ez csak egy ábránd!
Ki szemét lehunyja, nem jár a valóba.”
De én csak lépek egyet, új utat járván.

Szürkébe borulva sirat az égbolt.
Egy felhő nem bírja, elejt egy könnyet
Ezzel zúdítva rám záport és tébolyt,
S elsírom magam, de csak nem lesz könnyebb!

Fekete emlékek tódulnak elmémbe
Mikor előttem feküdt hófehér sírod,
Egy rózsakoszorú éltedet remélve
Felém hullajtott egy törékeny szirmot.

E remény az, mi tovább él bennem
Az eltévedt szirom tán nem tévedett oly nagyot!
Ma belém nyilallt egy érzés: Itt kell még lenned!
S megláttam ekkor gyönyörű arcod.

Tündéri ragyogás teljesen átjárta,
Elmémbe ettől szokatlan fény villant.
De elmúlt a hatás, én meg az utakat járva
Kereslek, de tudom: a pillanat elillant.

Torkomba szorul egy átkozott gombóc
Ennyivel fogadván a megrázó csapást,
S kezdem eltűrni a csendes, megfojtó
Gonosz, rút, fekete kaszást.

Egy fehér toll hull alá, s szárnyak rebbennek
Egy fénysugár hatol az égbolton át,
Felnézek, s látom egyetlen szerelmem
Glóriát hordván, mint holmi koronát.

Túlvilági ragyogás, hisz már egy angyal;
De arcán éppúgy a földi mosoly.
Szerető tekintete ismét betakar,
S álomba ringat, mint tette oly sokszor.

Ma újra láttam őt,
Már tudom: Köztünk jár.
Mögötte a világ fehérbe öltözött,
S életre kelt minden szál virág.

1 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

http://neighboursofdestiny.blog.hu/api/trackback/id/tr392547042

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Németh Bálint - ÉGIMESZELŐK 2011.02.09. 14:51:56

René Magritte | A hamis tükörMindent összehordanak. Az asztalt a szoba közepérehúzzák, körétolják a szúette székeket. Képeinket sorraleakasztják a nikotinsárga falról, helyükön – először ésutoljára – megláthatjuk, milyen az igazi fehér.Az a...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mesy :) 2011.03.02. 18:25:24

Ez annyira szép... nagyon tetszik. :)