HTML

Neighbours of Destiny

A Neighbours of Destiny csapata köszönt mindenkit. Egy olyan társaság vagyunk, ami a mai világban már ritkának mondható: hobbiként foglalkozunk olyan ágakkal, melyeket mások művészetnek neveznek, s mi itt szeretnénk bemutatkozni. Egy Facebook-os oldal közös blogja ez, a tagok: Freaky (Író/Költő, Humorista) Bartimaeus (Kritikus) Titosz (Rapszövegíró, Humorista) Spartacus (Filozófus) Ainter (Költő/Humorista) Amennyiben szimpatikusak leszünk, nyugodtan keresd meg facebookon csapatunk, lájkolj ránk, és ne félj hozzászólni bármely bejegyzésünkhöz. ;)

Friss topikok

  • Mesy :): Ez annyira szép... nagyon tetszik. :) (2011.03.02. 18:25) Köztünk jár...

Linkblog

Árny és fény

FreakyX 2010.12.28. 21:01

Az antiszociális személyiségzavarról akartátok, hogy írjak, de én belevettem a szociopata-antiszocializmust is. :) Ez nem lesz egy remekmű, de mentségemre szóljon, a téma nehéz volt. Inkább Spartacusnak ajánlottam volna filozófiai célokra. :)

 

Érzelmeink hálója annyira kusza
Elmerülünk bennük, s van, hogy nem lelünk az útra
Nem tudjuk mi legyen, tovább merre menjünk?
Megállunk, várunk, s van, hogy rosszul cselekszünk 

A többi csak nevet, beszél vagy játszik,
Céljuk értelmetlen, de mind a másikra vágyik
Nem értem én ezt, miféle érzelem?
Egymás nélkül élve oly nagy a félelem. 

Nem tudom mi ez, nekem nincs szükségem rájuk
Ostoba bábok, kikkel csak elérjük a vágyunk
Nem szeretem őket, de nélkülük nem vagyok
Sokra vihetem még, ha ezzel fel nem hagyok 

Szemébe nézek egynek, benne furcsa ragyogás
Tekintete szikrázó, egy teljes lelki vallomás
Elárul mindent, már nincs is semmi rejtély
Kezet nyújt felém, itt a sikerre az esély  

Köztük vagyok én is, most már én is nevetek
De közébük tekintek, mikor nem figyelnek
Ezer szó is száll, ám nincsen mondandója
De ők csak kacagnak, mint egy nagy titok tudója  

Egy kör közepén állok, ők mind körülöttem
Én magányosan, ők mind boldogságban fürdötten
Gyűlölöm mindet, az összes hiszékeny és ostoba
De én irányítalak, így te hullasz majd a porba!  

De a fényben élünk mi, hol létezik barátság
Mind tudjuk, hogy a magány érzelmi barbárság
Megöli a gyengét, az erőst letaszítja
S egy végzetes lökéssel a szakadék felé hajítja  

Nézd azt a szegényt, ott áll egyedül
Vajon mi érhette őt, hogy a magányba menekül?
Segítsünk rajta, szüksége van ránk
Ne csak álljunk itt észvesztetten, bambán  

De szemébe nézve rögtön megdermed mindünk
Tekintete más, ijesztőbb mint hittük
Hideg, fürkésző, esze biztos fürge
Ennyit jelez nekünk a lélek oly bölcs tükre  

De ki hinné el róla, hogy bárkinek is árthat?
Csak nem volt barátok közt, így nem tudja mit várhat
Kezet nyújtunk felé, lépjen bátran közénk
Tudatlanul hozunk ezzel magunkra örvényt

Szállnak a jó viccek, folyik itt a csacsogás
Ám lelkében csak nem szűnik az a furcsa vacogás

Nem jut el hozzá semmiféle meleg,
Egy érzelem sem, melytől másabb lehet

Végül megenyhül, mosoly terül arcára
De hideg ez és számító, nem vagyunk hát a társa
Csak bajt hoz számunkra, hisz észre nem vesszük
A baljós jeleket, mellyel minden remény megszűnt.  

Vannak emberek, kik a magánynak élnek
A kapcsolatok nekik szinte semmit nem érnek.
Annyi ember van, ki segítséget ajánlgat
De csupán báb lesz számára kivel kedvére babázhat.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://neighboursofdestiny.blog.hu/api/trackback/id/tr682544851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.