HTML

Neighbours of Destiny

A Neighbours of Destiny csapata köszönt mindenkit. Egy olyan társaság vagyunk, ami a mai világban már ritkának mondható: hobbiként foglalkozunk olyan ágakkal, melyeket mások művészetnek neveznek, s mi itt szeretnénk bemutatkozni. Egy Facebook-os oldal közös blogja ez, a tagok: Freaky (Író/Költő, Humorista) Bartimaeus (Kritikus) Titosz (Rapszövegíró, Humorista) Spartacus (Filozófus) Ainter (Költő/Humorista) Amennyiben szimpatikusak leszünk, nyugodtan keresd meg facebookon csapatunk, lájkolj ránk, és ne félj hozzászólni bármely bejegyzésünkhöz. ;)

Friss topikok

  • Mesy :): Ez annyira szép... nagyon tetszik. :) (2011.03.02. 18:25) Köztünk jár...

Linkblog

Hit

FreakyX 2010.12.26. 16:05

 

Ez most teljes egyszerűséggel egy kérdés lesz tőlem. Ki miben hisz? Ki hisz például szellemekben, álmokban, természetfeletti dolgokban, stb?

Egyszerűen érdeklődöm, magam sem tudom miért. Én nagyon a racionalitást követem, bár nálam ez egy kicsit ellentmondásos. Hiszek természetfeletti dolgokban, mégis mindent elkövetek, hogy leleplezzem annak valódiságát. Amivel foglalkozom, annál általában sikerül is megoldanom, olyankor azonban nem boldogságot, sokkal inkább csalódottságot érzek. De hát Hugh Laurie is megmondta: ,,Ha egy csoda elmúlik, amint fény derül az igazságra vele kapcsolatban, akkor az nem is volt csoda."
Szeretek hinni dolgokban, de ugyanekkor késztetést érzek aziránt is, hogy küzdjek a leleplezéséért, hogy bizonyítsam: nincsenek nagyobb erők a valóságnál. De például a tudósokat ki nem állhatom. Engem abszolút idegesít, hogy mindenre rá akarnak bizonyítani mindent. Miért nem akarják meghagyni az embereket néha abban a tudatban, amiben ők vannak? Néha sokkal jobb álmodni, mint szembenézni a zord igazsággal. Ezt a saját tapasztalataim által tudom. De nekik semmi nem elég, ők mindenre választ akarnak találni, és bár tudom, hogy nem gonoszságból, én valamiért így is rosszindulatúságnak értelmezem ezt.
Mondjuk meg egy három éves kisgyereknek, hogy nincsen Mikulás, nincs Húsvéti nyuszi, és ugyanezt érjük el. Persze mondhatjuk, hogy már "nem vagyunk kisgyerekek", de a lelke mélyén minden ember az marad. Kinek nem hiányzik az, amikor a legostobább dolgokban is hinni tudott anélkül, hogy rádöbbent volna mennyire lehetetlen mindez? Mikor reménykedhetett bármiben?

Én örülök, hogy nem mindenre tudnak rábizonyítani valamit, mert zordnak tűnne a világ, ha nem hinnének az emberek csodákban. A hit az egyik legnagyobb erő a világon szerintem, ami embernek adatott. Hit nélkül csak lennénk, várnánk, de nem lenne többé optimizmus sem a világon, ami pedig nagyjából ugyanaz lenne, mintha élőholtak járkálnak fel-alá a Földön.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://neighboursofdestiny.blog.hu/api/trackback/id/tr272540104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása